A SZÍV SZÚTRA
A VÉGSŐ BÖLCSESSÉG SZÍVE

Midőn Avalokitésvara bodhiszattva a végső bölcsességbe mélyedt,

 felismerte az öt halmaz ürességét és megvált minden szenvedéstől.

Ó, Sáriputra! A forma nem más, mint üresség,
az üresség nem más, mint forma;
üresség bizony a forma, a forma bizony az üresség.
Így van az érzet, az észlelet, az indíték, a tudat is.

Ó, Sáriputra! Üresség a sajátja mindeneknek:
nem születnek, nem enyésznek,
nem szennyeződnek, nem tisztulnak,
nem gyarapszanak, nem fogyatkoznak.
Nincs hát az ürességben forma, érzet, észlelet, indíték, tudat.
Nincs szem, fül, orr, nyelv, test, elme.
Nincs alak, hang, szag, íz, tapintat, eszme.
Nincs világa a szemnek és így tovább,
míg nincs világa a tudatnak.
Nincs nem-tudás és nincs szűnte a nem-tudásnak,
míg nincs öregség és halál,
s nincs szűnte az öregség- és halálnak.
Nincs szenvedés, eredet, megszűnés, út.
Nincs tudás, sem siker, mert nincs mi sikerülhetne.

A bodhiszattva a végső bölcsességre hagyatkozik, hogy szellemét mi se gátolja; s mert gáttalan, nem szorong többé, kibontakozik fonák nézetei közül és eljut a nirvánába. A hármas idő minden buddhája a végső bölcsességre hagyatkozik, hogy elérje a teljes és tökéletes megvilágosulást. Ezért a végső bölcsesség a legszentebb ige, a legragyogóbb ige, a felülmúlhatatlan ige, a páratlan ige, amely lebírhat minden szenvedést, igazán és csalhatatlanul. Ezért a végső bölcsesség igéje így nyilatkozik meg:
'Eljött, eljött, végigjött, túl-jött, köszöntessék a megvilágosulás!'

Terebess Gábor fordítása 

Forrás ~ Internet