Hűs forrás, dús liget, havas csúcs oly ragyogó
Csak képzeld el, és látod.
Tárd ki a fénynek lelked, hogy te is felfedezhesd
Mind e csodálatos világot.
Minden táj titkot rejt, ott hol élt már ember
Átokvert és áldott sorsok.
Rég volt boldog ősök, és nem csak fényes hősök
Névtelen békés, dolgos milliók.
Az élet szép, az élet minden,
Ha rangod, pénzed, semmid nincsen,
A legnagyobb kincs mégiscsak tiéd!
Ösztön, vágy és képzelet,
Küldd, hogy lásd, hogy megismerd,
Azt, mi értelemmel tölti meg a létezést!
A Föld csak néked őrzi titkát,
S ez végtelen nagy gazdagság,
Csak tudd és akard látni
Bűvét, varázsát.
Vár a messzi ismeretlen, a Tudás az, mi fölemel.
Várnak rád új és új csodák.
Az élet szép, az élet minden,
S míg létezhet, a Földön ember
A Lánc, mi egybeköt, nem hullhat szét!
Lesz út, lélektől-lélekig,
Lesz kinek megtanítsd világod titkait.
Az élet szép, az élet minden,
Mondhatják, hogy semmid nincsen,
a legnagyobb kincs örökké tiéd!
Az óceánok, az őslények, a mamut,
a sivatagi oroszlán és az ember!
Mikor is építették a piramisokat?
Négy-ötezer éve a Nílus mellett,
Egyiptom földjén.
És ott állnak még most is,
Hírdetik az ember nagyságát,
Mert a világ gyönyörű!
Mély barlang, vad dzsungel
folyó zúg, zord tenger, magányos őrtorony a parton.
Trópusi nap hevében, jéghegyek közt a télben
Utat tör tehetség és szorgalom.
Minden sors új kezdet
Remél és küzd az ember, keresné hogy lehetne boldog.
Teremtő lázban égve
S egy új kor, szebb reménye
Mint lámpás fénye mindig felragyog.
