A boldogság titka
Egy kereskedő elküldte fiát minden
emberek legbölcsebbikéhez, hogy tudakolja ki tőle a Boldogság Titkát. A
fiú negyven napig vándorolt a sivatagban, míg egy magas hegyen álló
pompás várkastélyhoz nem ért. Ott élt a Bölcs, akit keresett. Hősünk,
ahelyett hogy egy szent embert talált volna ott, a vár nagytermébe lépve
zajos forgatagba csöppent: kereskedők jöttek és mentek, a sarkokban
emberek beszélgettek, egy kis zenekar kellemes dallamokat játszott, s
egy hatalmas asztalon a vidék legfinomabb ételei sorakoztak. A Bölcs
mindenkivel beszélgetett egy kicsit, s a fiatalembernek két óra hosszát
kellett várakoznia, míg rá került a sor. A Bölcs figyelmesen
meghallgatta, amikor vendége előadta jövetelének okát, de azt mondta,
éppen nincs ideje arra, hogy a Boldogság titkát elmagyarázza. Azt
ajánlotta neki, hogy járja körbe a palotát, és két óra múlva jöjjön
vissza. 'De szeretnélek valamire megkérni – tette hozzá a Bölcs, és a fiatalember kezébe egy kiskanalat adott, amelybe két csepp olajat töltött.
- Fogd ezt a kanalat, és figyelj, hogy útközben lötyköld ki az olajat. A fiatalember így járkált föl-le a palota lépcsőin, és szemét le sem vette a kiskanálról. Két óra múltán visszatért a Bölcshöz.
“Nos hát – kérdezte a Bölcs – láttad
a perzsaszőnyegeket az ebédlőmben? Láttad a kertemet, amelyet a
kertészem tíz éven át épített? Észrevetted a gyönyörű pergameneket a
könyvtáramban?' A fiatalember szégyenkezve ismerte be, hogy semmit
sem látott. Csak azzal törődött, hogy ne löttyintse ki az olajat, amit a
Bölcs rábízott. 'Akkor menj vissza, és nézd meg világom csodáit - mondta a Bölcs. - Nem bízhatsz olyan emberben, akinek a házát nem ismered.”
A fiatalember már nyugodtabban fogta meg
a kiskanalat, és ismét sétára indult a palotában, ezúttal megfigyelve
minden művészi alkotást a mennyezeten és a falakon. Látta a kerteket,
körös-körül a hegyeket, a gyönyörűséges virágokat, felismerte a
kifinomult ízlést, amellyel a műalkotásokat méltó módon elhelyezték.
Amikor visszament a Bölcshöz, részletesen beszámolt neki mindenről, amit
látott. 'De hol van a rád bízott két csepp olaj?' – kérdezte a Bölcs. A fiatalember rápillantott a kanálra, és látta, hogy az olajat kilöttyintette. 'Nos, ez az egyetlen tanács, amelyet adhatok neked – mondta a Bölcsek Bölcse.
- A Boldogság Titka abban rejlik,
hogyan lássuk a világ minden szépségét úgy, hogy közben ne feledkezzünk
meg egy pillanatra sem a kanálban lévő két csepp olajról.'
Forrás ~ Internet
