A bölcsességről és a tudásról
A bölcsesség
tettekben mutatkozik meg, nem szavakban.
Könnyű szert
tenni kincsekre és elismerésekre ahhoz képest, hogy mennyire nehéz eljutni a
helyes nézetekhez, a végső ismeret italának egyetlen üde cseppjéhez.
Semmi sem
abszolút a tudatnak ezen a szintjén, mindennek megvan a maga ideje és a
lehetősége is. A bölcsesség nem más, minthogy tudjuk, mikor jön el az ideje
egyik vagy másik cselekvésnek, és hogyan váltogathatjuk őket.
Ne foglalkozz
túl sokat a kérdéseiddel. Figyelj inkább a téged körülvevő számtalan válaszra…
A bölcs nem
függ környezetétől, kifejlesztette a szemlélődés képességét, amellyel
megvizsgál mindent, de csak azt fogadja el, amit a saját lelkiismerete és
belátása helyesnek ítél.
A legnagyobb
titok, minden rejtély eredete maga a világegyetem mozdulatlan mozgatója, akihez
csak a bölcsességen keresztül juthatunk el. Cselekvés és nem cselekvés, jó és
rossz, a látható és láthatatlan természet minden szintje csupán gyakorlóterep,
hosszabb vagy rövidebb út, amely mindenképpen a bölcsességhez vezet.
A
bölcsességnek nincsenek tulajdonosai, de akik szolgálják, a világegyetem urai.
Ostobaságukban
az emberek a mesterben nem meztelen bölcsességét, virágzó lelke illatát,
tanításait keresik; szívesebben csókolgatnak és fogdosnak egy tunikát, egy
gyűrűt, egy bálványt. Állva ihatnának a tiszta vízből, ehelyett mégis inkább a
sarat szürcsölik…
Csak a bölcs,
vagyis a tiszta, tudással rendelkező és jóságos ember szabad a kísértésektől,
mert nem ordít már benne a vadállat, amely ahogy meglátja a horda többi tagját,
azonnal rohanna utánuk.
Az, aki tud,
és hisz is abban, amit valóban ismer, úr minden felett…
Eddzük
magunkat, hogy tudatunk gömbszerűvé váljon, és mindent magába fogadjon, amit
csak lehetséges, akár még a lehetetlent is.
A valódi
filozófia, avagy a tudás szeretete bölcsesség, nem pedig egyéni vagy kollektív
értékek versenye. A bölcsesség minden dolog harmóniája, mindené, ami a
természet zenéjében, a cselekvő Mindenségben, azaz az Egy-Életben születik.
A valódi
bölcsesség több ismeretek halmazánál vagy elcsépelt elméletek
összevisszaságánál.
A filozófus
szereti az igazságot, és akármibe bele mer vágni, hiszen belső
fegyelmezettségének köszönhetően nem fél belépni a tudatlanság vagy a
képzelődés kósza szövevényébe.
Az a
tudomány, művészet és filozófia, amelynek nincs emberi és történelmi
érzékenysége, amely nem az emberiség szeretetén és az emberi értékek elmélyült
keresésén alapul, nem nevezhető tudománynak, művészetnek vagy filozófiának.
Ki kell tudni
elégíteni az emberek ízlését és kíváncsiságát, de ahhoz is adnunk kell
eszközöket, hogy szellemileg egyesüljenek más emberekkel, a természettel és
Istennel.
A
törvényekhez kell igazítanunk tetteinket, ahhoz, ami túlmutat az anyagon, más
néven a szellemhez, amely felölel mindent és mindenhez elér.
